1. Főoldal
2. Lívia leukémiás kislány története akit adó 1 %-ból segítettünk

Lívia leukémiás kislány története akit adó 1 %-ból segítettünk

Lívia alig volt három éves, amikor kiderült, hogy leukémiás. Minden 2010 júniusában kezdődött. Livike elesett, miközben a bátyjával kergetőzött. Fájlalta a lábát, de rá tudott állni, azt hitték csak nagyon megütötte, majd hamarosan jobban lesz. Így is történt, de azért a fájdalom néha-néha visszatért.

Két hét múlva belázasodott, és a szokásos szerekkel sem sikerült levinni Lívia lázát. Ekkor a gyermeket bevitték a legközelebbi kórház gyermekügyeletére, ahol gyógyszereket kapott (gyulladáscsökkentőt, lázcsillapítót). Másnap a háziorvos – mivel újra felszökött a kislány láza – beutalta kivizsgálásra a kórházba.

Ott először tüdőgyulladásra gyanakodtak, majd hörghurutra, asztmára, később a lábfájásra való tekintettel, ízületi gyulladásra. Három hét kórházi bennfekvés után azonban még mindig semmit sem tudtak mondani az orvosok arra, hogy mi lehet a kislány baja. Az édesanya ekkor úgy döntött, szeretné a lányát máshová vinni, ezért hazamentek és másnap a gyermek háziorvosuk segítségével Szegedre vitték Líviát. Vért vettek a kislánytól, és különböző vizsgálatokra küldték.

Augusztus 4-én kellett kontrollra visszamenniük, ahol újra megröntgenezték, mert két nappal korábban újra elesett, és ismét nagyon fájlalta a lábát, sántikált. A röntgen kimutatta, hogy több helyen benyomódott a csontja, beroppant. Gipszbe tették, kb. 10 napra. Közben megjöttek a laboreredmények és közölték velük a leukémia gyanúját, majd azonnal felvitték a kislányt a hematológiára.

Szerencsére a nagyszülők elkísérték a kislányt és az édesanyját a kórházba, így ők hazamentek összeszedni a legfontosabb dolgokat, amire szüksége lehet Líviának és anyukájának a kórházban. Augusztus 5-én a kislány csípőjéből mintát vettek, ami sajnos igazolta a gyanút, a gerinccsapolás pedig megerősítette a leukémia ALL változatát.

A szokásos protokoll szerint kezeléseket kapott, majd elindították a kemoterápiát. Lívia jól tűrte a megpróbáltatásokat, csak ritkán sírt, alapvetően vidám kislány volt. Sikerült átvészelniük a szteroidok okozta felpuffadást, a dühkitöréseket, az azt követő étvágytalanságot, fáradtságot. Szép göndör fürtjei sajnos kihullottak, de az majd újra ki fog nőni - gondolták. Később visszaesés is volt a kislány állapotában (alacsony sejtszám, alacsony trombocitaszám, bakteriális fertőzés, stb.).

2010. október 25-én kezdték meg az első blokk utolsó kemoterápiáját. Az egész családot megdöbbentette ez a betegség, ezért még jobban igyekeztek összefogni. Az édesanya természetesen bent feküdt Líviával a klinikán, így több feladat jutott az édesapára és a nagymamákra. Mivel Líviának egy középiskolás és egy ovis testvére is van. Mindkettejüknek nagyon hiányzott a kistestvérük és az édesanyjuk, csak hetente tudták látogatni őket. Igaz telefonon rendszeresen tartották a kapcsolatot egymással.

Ami emberileg megtehető, azt a család összefogással igyekezett megtenni, hogy mielőbb felépülhessen Lívia, és újra együtt lehessen a család. Az Alapítványról a klinikán kaptak tájékoztatást, az osztályon lévő óvó néni sokat segített a családnak. Szintén nagyon segítőkészek voltak a klinika orvosai, nővérkéi is, a nehéz napokon is támogatták az édesanyát, akinek nehézséget okozott az is, hogy a másik két gyermekével nem tud annyit foglalkozni.

Mivel Lívia még kisgyermek volt, mesékkel, rajzfilmekkel le lehetett kötni, de hiányzott neki a rendszeres mozgás, játék a testvéreivel, akikkel korábban sokat szaladgált, biciklizett, mászókázott. Kevesebb mozgást engedélyeztek neki, de szeretett kirakózni, építőkockákkal játszani. Ahogy a kislánynál megkezdték a kezeléseket, vele párhuzamosan megnövekedtek a család kiadásai is. Az édesanya főállású anya, az édesapa pedig munkanélküli volt.

A szülők anyagi támogatás reményében fordultak az Alapítványhoz, hogy ebben a nehéz helyzetben, elősegítsék Lívia gyógyulását. A Daganatos.hu Alapítvány ennek eleget is tett és segített, hogy a gyermek mielőbb felépülhessen. Sajnos hiába minden segítség, minden küzdelem, Lívia édesanyja az alábbi levelet küldte alapítványunknak: "Ezúton szeretnénk megköszönni Önöknek az eddig nyújtott segítséget.

Sajnos nagyon rossz hírt kell közölnöm. Az ünnepek nyugodtan, bizakodással teltek el, szenteste és újévkor Livike itthon lehetett. Január 3-án az aktuális kezelésre ( második blokk kemo ) visszakerült Szegedre a klinikára. Sajnos a kezelés előtt belázasodott. Semmiféle antibiotikum nem használt, így lekerült az intenzívre, állapota folyamatosan romlott, lélegeztető gépre került, majd bevérzett a gyomra és a tüdeje.

Végül összeomlott a tüdő, kétszer sikerült újraéleszteni, de végül 2011. január 8-án hajnalban 5.45-kor meghalt. A család fájdalma és gyásza kimondhatatlan."

Ezúton is szeretnénk őszinte részvétünket nyilvánítani Lívia családjának.

(ikt.162)